A fluktuáció okai

A fluktuáció okai

 


 

A munka vagy a munkahely nem felel meg az előzetes elvárásoknak


 

A kiválasztást végzők gyakran elhanyagolják a pályázók megfelelő tájékoztatását a munkakör valós jellemzőiről, tartalmáról, a munkavégzés környezetéről vagy a kockázatokról és veszélyekről. 
Ennek részben az az oka, hogy a munkakört el kell adni (job selling), a cég számára megfelelő pályázónak.
Másrészt a pályázóknál is működik a korlátozott racionalitás elve, vagyis többnyire az első lehetséges alternatívával megelégednek, amely közel viszi őket a végső céljukhoz, azaz elkerülni azokat a körülményeket, amelyek az előző munkakörükben problémásak voltak a számukra.
Tapasztalataink szerint a pályázók egy része nem mer / nem akar részletesen kérdezni a munkakörrel, munkakörnyezettel kapcsolatban.
Ugyanakkor egy amerikai kutatás szerint az amerikai munkavállalók körülbelül 35 % az első 6 hónapban felmond a munkahelyén. Az úgynevezett belépés utáni sokk (post hire shock) okozza a kilépések 60 %-át. Ez azért is problematikus, mivel ebben az időszakban a legalacsonyabb a produktivitása a dolgozóknak és a legmagasabb a költségei (betanítás – beillesztés). 

Megoldások

Nem illik egymáshoz a munkakör és a személy

A munkaköri illeszkedés problémája mögött több ok húzódhat meg, amelyek többsége a toborzási / kiválasztási funkcióban kereshető

  • Rosszul megfogalmazott elvárások (A munkahelyi vezetők nem tudják pontosan megmondani, mely kompetenciák fontosak a beválás /kiváló teljesítmény és/vagy beilleszkedés a csoportba, szervezetbe/ szempontjából)
  • Rosszul értelmezett elvárások (A HR szakértő nem megfelelően értelmezte az elvárásokat, vagy rosszul súlyozta azokat)
  • Nem megfelelő célcsoport kiválasztása (A cég alul vagy felül pozícionálta a célcsoportot a munkakörhöz képest. /pl. Diploma vagy nyelvvizsga szükséges, szakmai/vezetői gyakorlat szerepének túlértékelése stb.)
  • Gyenge megbízhatóságú és érvényességű kiválasztási módszerek alkalmazása (Olcsó, de rossz előrejelző értékű tesztek, interjú módszerek, AC gyakorlatok használata)
  • A kiválasztásban résztvevők alacsony szintű felkészültsége (Az alkalmazott módszereket, eszközöket nem ismerik megfelelően, a nyert információkat nem tudják jól értelmezni, nincs megfelelő tapasztalatuk a vonatkoztatási csoportokban /hasonló munkakörben dolgozók jellemzőinek ismerete/)
  • Rossz döntési módszertan illetve gyenge döntési kompetenciák (A döntéshozó értékelési csapdák áldozata lesz, rosszul állítja fel a preferencia sorrendet, nem tudja megfelelően értékelni az egyes alternatívákat.)
  • A számszerű teljesítményt okozó kompetenciák mellett elhanyagolják a beilleszkedést elősegítő kompetenciákat (értékek, szerepek, attitűdök, motivációk)

Megoldások
 

Túlságosan kevés a vezetői támogatás és a visszajelzés

  • A kezdeti időszakban az új munkatárs magára marad
    • Nincs bevezető program, ami a munkakörbe, a munkacsoportba illetve a szervezetbe való gyors és zökkenőmentes beilleszkedést segíti (elvárások, normák, a működés keretei, az ügyek intézésének módjai, hierarchikus viszonyok, stb.)
    • Nincs, vagy nem alapos betanítás a munkavégzésre
    • Elérhetetlen vezetők, akikkel sem az elvárásokat nem lehet pontosítani, sem az elért eredményekről nem lehet visszajelzést kapni
    • Túlzottan korai magas szintű elvárások, amihez nem ismert a megfelelő módszertan, az erőforrások elérhetősége, a szükséges döntések meghozatalának módja
    • Az elkövetett hibák túlértékelése, az önbizalmat romboló kezdeti kudarcok feldolgozásának elégtelensége
    • Hiányzó mentor / coach, aki személyesen felelős az új munkatársa beilleszkedéséért 
  • A beilleszkedési periódus után a munkatársa nem kap vezetői támogatástKevés a támogatás és a visszajelzés
    • Nincsenek rendszeres négyszemközti (one to one) megbeszélések a munkatárs és a vezető között (leszámítva az éves megbeszéléseket)
    • Az esetleges teljesítményhiányról és/vagy viselkedési problémákról ugyan kap visszajelzést a munkatársa, de annak okai nem kerülnek feltárásra, nincs közös akcióterv az okok kezelésére
    • A vezető elvárja, hogy a munkatársa önálló legyen, de minden felelősséget rá hárít az esetleges hibás döntésekért
    • Nincs kerete a tudásmegosztásnak, a jó gyakorlatok átvételének, a rendszeres fejlesztésnek , tréningeknek
    • A vezető ajtaja zárva van a munkatársak felé, illetve az elfoglaltságai miatt nincs ideje sem a célokról, sem az összefüggésekről, sem az esetleges problémákról beszélni

Megoldások

Túlságosan kevés a fejlődési és előrelépési lehetőség

  • A szervezetben nincs rendszerszerű karriermenedzsment illetve utánpótlás program, ami világos útmutatást ad a munkatársaknak a várható karrierjükkel kapcsolatban
  • A munkakörök kiválasztásánál nincs preferencia a belső munkatársak kiválasztására
  • A vezetőktől nem elvárás, hogy a saját utánpótlásuk felkészítéséről gondoskodjanak
  • A szervezet nem növekszik, ezért nincsenek új pozíciók, csak a lemorzsolódásnak megfelelő számban
  • A szervezetben kevés innovatív projekt indul és / vagy ezekben csak egy szűk csoport vesz részt aktívan
  • A munkatársak fejlesztésére kevés energiát és forrást biztosít a szervezet, ezért nincs mód az egyéni kompetenciák piaci színvonalú fejlesztésére, szinten tartására
  • A szervezet sem anyagilag, sem munkaidő kedvezménnyel nem támogatja a munkatársak tanulását
  • A munkafolyamatok, az alkalmazott technológiák illetve a módszertanok elavultak, a munkatársak nem érzik a fejlődést

Megoldások

A munkatársak úgy érzik, hogy nem értékelik, és nem ismerik el őket

  • A szervezetben nincs egyértelmű és homogén elv arra, hogy milyen teljesítmények illetve viselkedések jelentik a kiválóságot
  • Az értékelési rendszer kezdetleges, általános és szubjektív szempontok szerint értékelik a munkatársakat
  • A vezetők természetesnek veszik, hogy a munkatársak folyamatosan és egyre javuló szinten teljesítenek, a kiemelkedő teljesítmények elismerésének nincs hagyománya, módszere (pl. Hónap dolgozója)
  • A szervezetre igaz, hogy „senki nem próféta a saját hazájában”, vagyis gyakran inkább kívülről építkezik a cég, vagy akkor is tanácsadókat vesz igénybe, ha létezik megfelelő kompetencia a szervezeten belül
  • Az ösztönzési rendszer nem vagy csak nagyon kevéssé differenciál a gyengén, közepesen és a kiválóan teljesítők között

Megoldások

A munkatársak szenvednek a túlmunka és a munkahely – magánélet felbomlott egyensúlya által okozott stressztől

  • A szervezetben állandósul a „tűzoltás” jellegű munkavégzés. Folyamatosan szűkösebbek az emberi erőforrások, mint az elvégzendő feladatok
  • A vezetők nincsenek tekintettel az egyéni igényekre, folyamatosan felforgatják a munkatársak pihenőidejét
  • A szervezetlenség, a gyenge előrejelzés illetve a rossz tervezés miatt folyamatos túlmunkára kényszerülnek a munkatársak, ezért nagy nehézséget okoz (nem sikerül) a kötelező pihenőidők és szabadságok kiadása
  • A munkatársaknak a szabadidejük terhére is munkát kell végezniük, hogy a kapott feladatokat megfelelő szinten tudják megoldani

    Túlmunka és stressz

  • A vezetők teljesíthetetlen határidőket adnak, illetve olyan plusz és ad hoc elvárásokat fogalmaznak meg, ami miatt szinte minden projekt / feladat időterve felborul, befolyásolva más feladatok elvégzését is
  • A szervezet sem anyagilag nem támogatja a munkatársak illetve azok csoportjainak szabadidős tevékenységét, sem a munkaszervezésben nincs tekintettel ezekre a szempontokra
  • A munkaszervezésben csak közgazdasági szempontok érvényesülnek, gyakran olyan munkarendben kell dolgozniuk a munkatársaknak, ami nem teszi lehetővé az átállást, biológiai regenerációt.
  • Olyan ügyeleti/készenléti rendet alakít ki a szervezet, ami folyamatosan stresszben tartja a munkatársakat akkor is, ha nem végeznek effektív munkát
  • A munkakörök túlzottan specializáltak, a legtöbb munkatársa csak egy – egy folyamathoz, feladathoz ért, ezért a helyettesítések szinte megoldhatatlanok
  • A magas fluktuáció miatt a munkatársak állandóan a távozók munkájának elvégzésére kényszerülnek, amihez társul még a betanításra, valamit az új munkatársak hibáinak korrigálására, vagy azok megelőzésére fordított idő.

Megoldások

A munkatársak elvesztették a hitüket és a bizalmukat a felsővezetőkben

  • A munkatársak úgy látják, hogy a felsővezetők csak a maguk hasznát figyelik, rövidtávon gondolkodnak és nem elkötelezettek a cég irántHa elvész a bizalom a vezetők irányába
  • A munkatársak úgy érzik, hogy a vezetők bort isznak és vizet prédikálnak. Magukra nézve nem tartják kötelezőnek a szabályokat, eljárásokat, kereteket
  • A munkatársak és a felsővezetők között szakadék tátong. A munkatársak úgy érzik, hogy a vezetők nem adnak információkat az őket is érintő kérdésekben.
  • A munkatársak úgy érzik, hogy a vezetőik felkészültsége nem elegendő a cég helyzetének kezeléséhez
  • A vezetők többször megszegték az ígéreteiket, ezért a dolgozók nem bíznak az adott szavukban
  • Minden döntést írásban várnak a munkatársak, mert többször előfordult, hogy utólagosan felelősségre vontak embereket egy szóbeli utasítás végrehajtásáért
     

Megoldások

A fluktuációra ható tényezők

Szervezethez kötődő elemek

• A munkakörrel / szereppel kapcsolatos követelmények tisztázottsága
• A tréningek mennyisége és minősége
• A látható növekedési lehetőségek a szervezet előtt

A managementhez kapcsolódó elemek
• A munkatársaknak biztosított támogatás mennyisége
• A munkatársak aktív bevonása
• Világos elvárások és kommunikáció

Ösztönzéshez kapcsolódó elemek
• Jövedelem
• Jutalmazás
• „Fizetés-a-teljesítményért” rendszer

Gazdasággal kapcsolatos elemek
• Munkaerő piac az adott képzettségi szinthez viszonyítva
• Észlelt állásalternatívák
• Iparági és foglalkoztatási trendek

Társadalmi jellegű elemek
• Iparági foglalkoztatási viszonyok
• Generációs faktorok

Kockázattal kapcsolatos elemek
• Iparági instabilitás
• Iparág fejlődése a piacokon belül
• A keresés kockázata és a váltás észlelt befektetési szükséglete